A szörnyek pedig léteznek! Anyák igaz történetei gyermekeik félelmeiről

A mai blogban a szörnyekről fogunk beszélni, akik mindenhova befészkelték már magukat. Ott vannak az ágy alatt, ott vannak a szekrényben és sokszor a wc-ben is bizony! A padlás és a pince is kedvelt a körükben. A falak kis résein néha hallani, ahogy lépkednek. Olykor lépteik szaporák, máskor pedig nyugodtak és lassúak, soha nem tudni honnan jönnek elő és hova tartanak. Néha csatlakoznak hozzájuk csontvázak és zombik, akik zöldek és vicsorognak. A sötétet kedvelik, a fény pedig a legádázabb ellenségeik. Ha fény látnak elbújnak, akiknek pedig nem sikerül, azok elolvadnak. Világító szemeikkel folyton a villanykapcsolót lesik és talán még a gondolatainkat is kitalálják, hogy mikor akarjuk felkapcsolni a villanyt. Szóval nagyon gyorsak. Te pedig kedves felnőtt, ha nem hiszel bennük, akkor óriási tévedésben vagy, mert a gyermeked hisz bennük és ha be akarod bizonyítani neki, hogy szörnyek márpedig nincsenek, akkor pusztán annyi történik, hogy magára hagyod a gyereket a félelmeivel. Ez olyan, mintha leesett volna valami magas dologról és nem mennél oda segíteni neki és megvigasztalni. A szörnyek márpedig léteznek és ezt neked el kell fogadnod, valamint aktív része kell legyél a gyerek szörnyek elleni harcának!

Milyen testet ölthetnek ezek a szörnyek a gyerekek képzeletében? (A szörnyek listája)

A gyermekkori félelmek különféle formákat ölthetnek. Mi most szórakozásból és kíváncsiságból összeszedtünk néhány lényt olvasói levelekből, ismeretségi körből és a netről 😊

Mumusok, boszorkányok, vámpírok, kísértetek, pókok, ijesztő állatok, bohócok, farkasemberek, zombik, óriáspókok, trollok, tengeri szörnyek, óriáskígyók, óriások, sárkányok, csontvázak, szellemek, wc-szörnyek, ijesztő bácsik, ijesztő nénik, farkasok, katonák, világító szemű állatok, dínók, madarak.

Ha a listában nem találod a ti otthoni szörnyeteket, kérjük írd meg nekünk mindenképpen, hogy bővíthessük a listánkat 😊

Milyen korban kezdenek el a gyerekek szörnyekben hinni?

Amikor a gyerekek elérik a 2-3 kort, akkor már kezdenek eszmélni, de még nem igazán tudják teljesen szétválasztani a fikciót a valóságtól. Éppen ezért ebben a korban nagyon kell figyelni arra, hogy milyen meséket olvasunk nekik, milyen műsorokat engedünk nekik nézni Tv-n vagy tableten, mert az ott látott negatív lények könnyen visszajöhetnek a kis képzeletükbe. Ilyenkor jönnek azok a tünetek, hogy felriadnak remegve az álmukból, vagy csak hangosan beszélnek és hadakoznak álmukban vagy nem engedik lekapcsolni a lámpákat este. Ilyen a mi kisgyermekünk is. Folyton fényárban kell aludni, amit én nehezen viselek 😊

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha ezek a tünetek jelentkeznek, akkor egyértelműen és kizárólag minden a mi felelősségünk. Mint ahogy az előző bekezdésben is írtam, akár egy ártalmatlan bohócból is lehet esti szörny. Nem lehet teljesen kizárni a szörnyeket az életükből és nem is kell! A következő bekezdésben arról lesz szó, hogy miért nem kell.

Miért teremtenek a gyerekek maguknak szörnyeket? Lehet ez pozitív?

Úgy, ahogy a felnőttek élete is tele van félelmekkel, stresszel és kihívásokkal, úgy a gyermekek kis életében is megvan ez. Természetesen más jellegűek és a felnőttek számára kevésbé tűnhetnek ezek jelentősnek, de a gyermeknek számára nagyon is azok. A különbség a feldolgozás módjában van. A gyermekek képzeletbeli lényeket képzelhetnek el, akikben megtestesül a félelmük, vagy szorongásuk. Ilyenek lehetnek a szörnyek, a szellemek és még nagyon sok más lény vagy tárgy. Ezekkel a lényekkel könnyebb megküzdeni, mint például egy szülői válással, amire semmi ráhatásuk nincs. Itt jön a mi feladatunk, hogy segítsük őket ebben a feldolgozási munkában. Amennyiben sikeresen tudjuk kezelni a „szörnyeket”, akkor az adott problémát is könnyebben tudjuk megoldani.

Média

Az előző bekezdésben már említettem a média szerepét. A különböző műsorokban vagy könyvekben megjelenő félelmetes lények visszajöhetnek estéként vagy bármelyik napszakban akár. Ugyanakkor ezekben a mesékben és filmekben a szörnyek általában a gonosz lények, ők okozzák a különböző konfliktusokat és problémákat. Így akár segíthet is nekik az ok-okozati konfliktusokat megérteni és a jó-rossz közötti választást megkönnyíteni. Ezekben a történetekben általában legyőzik a gonoszt, ami a problémamegoldó képességet is fejlesztheti.

Természetesen nem azt mondom, hogy azonnal kapcsold meg a szörnyes meséket 😊, de tagadhatatlan, hogy sok kérdés-választ feloldhatnak.

Az ismeretlentől való félelem

A gyerekek gyakran félnek az ismeretlentől, ez pedig természetes része a növekedésüknek. A szörnyek gyakran az ismeretlen, megmagyarázhatatlan dolgok képviselői a gyermek szemében. A sötét, a zajok és az egyedül maradás természetes aggodalmakat válthatnak ki, amelyeket szörnyek formájában könnyebb kezelni.

Óvodai vagy Iskolai kihívások

Amikor egy gyermek új közösségi környezetbe, például óvodába vagy iskolába lép, a változás magával hozhatja a szorongást és a bizonytalanságot is. Az iskolai nyomás, a zaklatás, vagy akár a baráti konfliktusok is olyan nehézségek, amelyek a gyerekek fantáziájában szörnyetegként jelenhetnek meg. Ezek a képzeletbeli lények szimbolikusan megtestesítik azokat a kihívásokat és félelmeket, amelyekkel nap mint nap szembe kell nézniük ebben az új és ismeretlen környezetben. A szörnyek képe segíthet a gyerekeknek abban, hogy kézzelfogható formában dolgozzák fel az őket érintő belső konfliktusokat és aggodalmakat, ezáltal könnyebben megtalálva a helyüket és biztonságérzetüket az új közegben.

Családi feszültségek

Ha a családban általában feszült a légkör, gyakoriak a veszekedések, válás, a válás utáni mostohaszülő befogadása, vagy akár új testvér érkezése mind-mind konfliktus forrás. Ezek a sajnálatos vagy nem sajnálatos, de konfliktusos események a gyermeki fantáziavilágban gyakran képzeletbeli szörnyek megjelenésével is összefügghetnek. Ezek a szörnyek segíthetnek a gyerekeknek feldolgozni azokat a feszült helyzeteket, amelyeket otthon tapasztalnak.

Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a szörnyektől való félelem csak rosszat jelenthet, valójában ez egy szuper esély a gyerekeknek, hogy fejlesszék az érzelmi intelligenciájukat, kreativitásukat, társas készségeiket, és hogy megtanulják, hogyan birkózzanak meg a félelmekkel és a stresszel a kis életük különböző szakaszaiban. ❤️ Emellett jó tudni, hogy a szörnyektől való félelem gyakran csak egy ideiglenes korszak a gyerekkorban. Ahogy a srácok nőnek és egyre többet értenek a világból, a szörnyek iránt érzett félelmük általában alábbhagy, vagy teljesen megszűnik.

Olvasói levelek - Igaz történetek anyáktól a gyermekeik félelmeiről és a megoldásokról

Nagyon szeretjük az olvasói leveleket, mert a valóságot mutatják be és kiegészítik a tudományos értekezéseket az adott témában. Gyakran kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg velünk saját tapasztalataikat. Ebben a témában sem lesz máshogy. És persze ez úton is nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki írt nekünk 😊

Néhányan nem vállalták a nevüket, de örültek, hogy leírhatták a véleményüket. Ilyen esetekben nem lesz név. Előre is elnézést kérünk!

Egyes esetekben az olvashatóság kedvéért javítottunk hibákat, átírtunk szavakat, de mindegyiket a levél küldőjének tudtával és engedélyével tettük. Természetesen ezek semmilyen formában nem módosították a levél tartalmát 😊

Szörny Spré – Ezt a megoldást annyian javasolták, hogy nem fogunk kiemelni egy levelet sem. Nagyon hatásos eszköznek tűnik 😊 A továbbiakban olyan leveleket mutatunk be, ahol a szörny spré nem volt hatásos, vagy direkt más eszközt választottak az anyukák.

Carmen García – Madrid | Az egyik barátnőm javasolta nekünk, hogy alaposan kérdezzük ki a lányunkat, arról, hogy néz ki az ő szörnye, amit látni szokott és fél tőle. Utána nevezzük el és találjunk ki hozzá meséket, amikben aranyos és kedves szereplő ez a szörny és másoknak szokott segíteni. Zozo-nak neveztük el végül Sofía (a kislányom) beleegyezésével és tényleg hatásosak voltak a mesék. Bár nem mondta ki, de szerintem végül megszerette Zozot 😊 Nagyon cuki volt az egész folyamat. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert!

„Sophie Bernard, Dijon |Sziasztok! A kislányom Élodie egyik este azzal jött, hogy ne kapcsoljam le a villanyt, amit előtte egyébként mindig lekapcsoltunk. Nagyon meglepődtem, de persze hagytam a villanyt felkapcsolva. Így ment ez néhány éjszaka, aztán egyik nap hazafelé megbeszéltük ezt jelenséget. Azt mondta a szörnytől fél. Fogalmam sincs, hogy honnan vette. Különösen figyelünk arra, hogy ne találkozzon szörnyekkel. Kitaláltam, hogy csináljunk mágikus karkötőt, ami elijeszti a szörnyet. Finom pamut anyagokból csináltunk egyet, még jól is nézett ki és el is fogadta 😊. Megint meglepődtem, mert már azon az éjszakán újra lekapcsolhattuk a villanyt. Gondoltam, hogy fog működni, de hogy ilyen hamar, azt nem reméltem. 😊”

„Üdv! A nevemet ne írjátok ki kérlek! Nekünk is szörnyeink voltak, ráadásul ikreink vannak és egyszerre kezdtek félni… Gondolhatjátok 😊 … Szóval nekünk az vált be, hogy kötöttem kis mosolygós szörnyecskéket színes fonalakból és megbeszéltük, hogy ezek fogják elijeszteni az igazi szörnyeket. Csináltam vagy 4-5 kis szörnyecskét és kitettük az ablakba, az ágy alá, a szekrénybe. Működött 😊”

„Sziasztok, a mi kisfiúnk zöld szemű katonáktól félt, nálunk az működött, hogy vettünk egy kiskutyát, amit amúgy is terveztünk, csak kicsit később, de előre hoztuk a vásárlást. Megbeszéltük, hogy ha jön a katona, akkor Bella ugatni fog. Nem működött azonnal, de mindig megbeszéltük, amikor elkezdte mondani a katonás dolgait, aztán egyszer csak abbamaradt.”

„Amina – Meknés, Marokkó | Nekem nem igazán vált be semmi, mindig a kisfiammal kellett aludnom, akkor nyugodott csak meg. Ajánlottak könyveket, amik aranyos szörnyekről szólnak, akik segítenek és nem ijesztőek, de pont ellenkezőleg hatott. Utána azoktól félt, úgyhogy mindenki maga döntse el, hogy használ-e ilyen könyveket. Biztos működhet, de nekünk nem segített.”

„Katarzyna – Toruń, Lengyelország. | Mi könnyű helyzetbe voltunk és nagyon gyorsan túllettünk rajta. Már Jakub születésekor megvolt a cicánk, nagy fekete-fehér kandúr. Amikor Jakub elkezdte az éjszakai félelmeit mondogatni nekem, akkor mindig azt mondtam neki, hogy Misia megvéd téged, mert eddig is ő védett meg. Pár hét alatt túl voltunk rajta 😊”

„Claire Dubois, Reims | Vannak ezek a csontvázas mesék a youtube-on, amik kedvesek meg énekelnek, meg táncolnak és emiatt engedtem neki nézni, hát nem kellett volna 😊 Éjszakánként jöttek a csontvázak. Tudom, az én hibám, de hát ez van. Viszont azt találtam ki, hogy azok a csontvázak, akik este jönnek, csak akkor jönnek, ha széthagyott játékokat találnak a földön. 😊 Másnaptól nem volt széthagyott játék a földön 😂 😂”

„Femke, Leiden | Mi is próbálkoztunk már mindennel, de semmi nem vált be. Állandóan azt mondtam neki, hogy a szörnyek csak a mesében léteznek, a valóságban nincsenek. Azt gondolom, hogy amíg ő maga nem érti meg és fogja fel, addig nincs mit tenni. Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, de én így gondolom. Türelem és működni fog.”

Ashley, Boulder, Colorado | Mi a farkastól félünk 😂 Ava apukája vadász és sokat néz a tévében ilyen műsorokat, csak onnan vehette a farkasait. Bármit mondhattam neki, a farkasok jöttek. Esténként a telefonom vakujával körbejártuk a lakást farkasokat keresve. Milyen érdekes, sosem találtunk egy farkas sem sehol 😂 Fél évig tartott, nehéz időszak volt 😊

„Charlotte, Reading | Néha tűnnek csak fel a szörnyek, illetve nem is szörnyek, hanem valami furcsa lények, amiket mindig máshogy ír le. Nagyon érdekes. Mindig mondom neki, hogy csak a mesékben vannak, de csak jönnek. Azt vettem észre pár hét, illetve hónap után, hogy a lények csak akkor jönnek, amikor nagyon ki van merülve vagy beteg. Ha az oviban van pár nap szünet és ki tudja magát pihenni, akkor pár hétig nyugi van.”

„Nálunk szellemek vannak 😊. Az elején mondogattam neki, hogy szellemek nem léteznek, de akkor megkérdezte, hogy ha nincsenek szellemek, akkor miért látom őket? 😊 Hát erre nem tudtam mit mondani. Most azt a taktikát alkalmazom, hogy azt mondom nincs teste a szellemeknek, így nem tudnak bántani. Általában elfogadja a magyarázataimat.”

„Elin Svensson, Linköping | Voltunk a kisfiammal egy tűzoltóautó kiállításon, ahol a nagyon régi autóktól a teljesen új és modern autókig minden volt. Nagyon élvezte. Az egyik autó mellett volt egy sátor, ahol be akart nézni Lukas és akkor az ott beszélgető tűzoltók rászóltak, hogy vigyázz ott nagy pókok vannak. Nagyon megijedt akkor, de nem is gondoltam, hogy ennyire meg fog maradni benne. Már este elkezdte mondogatni, hogy anya, az én szobámban is vannak pókok, ugye? Egyszer úgy csináltam, mintha én is látnám a pókot és megfogtam és kihajítottam az ablakon az utcára és mondtam neki, hogy láttam elszaladni… Hitt nekem szerencsére. Hát ez volt a mi pókos sztorink 😊”

Anna Kowalska, Gdańsk | Amikor nálunk megjelent a szörny, akkor azt találtam ki, hogy vettem egy pamut kis zsákot, amin semmi felirat nem volt. Erre hímeztem kis kedves szörnyalakokat. Megbeszéltük kisfiammal, hogy ez lesz a szörnygyűjtő zsák. Minden este belegyűjtöttük a szörnyeket az ágy alól, a szekrényből és a szoba sarkaiból, majd az ablakon kiráztuk és gyorsan becsuktuk az ablakot. Sokat nevettünk is közben és a szörnyek is eltűntek az életünkből lassan. Persze azért a biztonság kedvéért a villanyt égve kellett hagyni, ki tudja alapon. 😊

Liisa Virtanen, Espoo, Finnország | Sziasztok, bár nekem nincs még gyerekem 25 éves vagyok, de emlékszem, hogy én a dínóktól féltem. A bátyám sok dinós mesét nézett, 5 évvel idősebb, mint én. A szüleim mindig azt mondogatták, hogy nincsenek dinók, meg csak a mesékben vannak, de ezt én akkor 3-4 évesen nem tudtam hova tenni, ők ennyivel letudták a dolgot. Sosem osztoztak igazán a félelmeimben. És bár nagyon fiatal voltam és már nem emlékszem a teljes sztorira, de a félelmeimre és a szorongásomra nagyon is. Persze kinőttem és már semmi bajom nincs ezzel, de ha majd nekem is lesz gyerekem, biztos, hogy többet fogok neki segíteni.

Barátőm ajánlottam, hogy nézzük meg a "Monsters University" és a "Monsters, Inc." című rajzfilmeket. Nem azt mondom, hogy megszűntette a problémát, de sokat könnyített a szorongásán.

Carmen Ruiz, Zaragoza | Szerencsére Lucía lányomnál nem volt olyan mély ez a probléma, mindig el tudtuk viccelni valamivel a dolgot 😊. Egyszer azt mondtam neki, hogy nézzél rám kislányom nálam rémisztőbb szörny nincs ebben a lakásban 😊 haha, természetesen a férjem is nevetve helyeselt. Akkorát nevettünk, nagyon jó volt. Ehhez hasonló módokon át tudtuk vészelni az időszakot. Most már 15 éves a „kislány”, úgyhogy mindegyik kinövi, ne aggódjon senki.

Kis zseblámpa volt a megoldás! 😊 Mindig azt mondta, hogy hallja, hogy ott van valami a sarokban és akkor gyorsan odavilágítottuk. Néha más helyekre is kellett, de valamiért a szoba egyik sarka volt a problémás. Egész sokáig működött. Úgy mondom inkább, hogy a nehezén átsegített bennünket.