Élet egy 3 éves gyerekkel - Kis zsarnok, Nagy szerelem 😊

A második gyerekünk is betöltötte a hároméves kort! Lassan 4 éves lesz, de pont emiatt tudok beszámolni, hogy mik történtek velünk. Ebben az írásban a saját tapasztalataim mellett összegyűjtöttem a családom, a barátaim beszámolóit és persze a szakirodalom bölcsességeit is, hogy egy átfogó képet adjak a háromévesek lenyűgöző, de néha kihívásokkal teli világáról. 😊

Mivel Léna már a második gyermekünk egy csodálatos 8 éves fiú mellett, ezért ez az írás talán egy kissé más nézőpontból közelíti meg a hároméves kort. Egy gyermek és két gyermek nevelése nem ugyanaz, mert az egyik sosem alszik, az egyik mindig rosszalkodik, az egyik mindig összeveszik a másikkal és még folytathatnám a végtelenségig. De azért igyekezni fogok tárgyilagos maradni. 😊

Ami egy 3 éves gyermeknél új a 2 éves korhoz képest

A hároméves kor igazi mérföldkő a kicsik fejlődésében, tele lenyűgöző változásokkal a beszéd, a szociális készségek, az önállóság, a motoros mozgás és az érzelmek terén. A társas interakciók iránti vágy megnő, a játék közbeni együttműködés és megosztás előtérbe kerül. A szókincse hirtelen nagyon megnő, egyszerű mondatok helyett bonyolultabb struktúrák és történetek is megjelennek. Ebben az időszakban a legfogékonyabbak a nyelvtanulásra is, például a szavak és kifejezések terén is. Esetleg nézd meg a saját fejlesztésű képes szótáramat is, ha ilyen irányú törekvéseid vannak: PixiLearn Online Képes Szótár

A kisgyermek, aki szerint ő már nagy 😊 egyre tudatosabb önmagáról és büszkén hirdeti önállóságát: "Én akarom csinálni!". És ha nem engeded rosszul jársz! Engedd neki, hadd csinálja, még ha tudod is, hogy mi lesz a vége 😊

A finommotoros mozgás fejlődésének köszönhetően a rajzolás és az építőjátékok használata egyre ügyesebbé válik. A nagymotorikus mozgáskoordináció is javul, a futás, ugrálás már magabiztosabb, kevesebbszer kell megmenti az életét a játszótéren 😊. Az érzelmek kifejezése is egyre árnyaltabbá válik, a kisgyerek megtanulja kezelni érzelmeit és pozitívan is kifejezni őket.

Nagy szerelem

Általában az ilyen írások a negatívumokról, kihívásokról szólnak, na itt sem lesz ez másképpen 😊 hisz ez az életkor erről szól. Viszont a kihívások felsorolása előtt mindenképpen a szerelemi szálról szeretnék beszélni, mert itt egy olyan különleges kötődés fog kialakulni közted és a fiad, lányod között, ami meghatározó lesz az életetek során.

Ez a kötődés, amit ebben a korban építünk fel, egy olyan alapvető biztonságérzetet és szeretetet nyújt, amely meghatározza gyermekünk érzelmi fejlődését. A mindennapi küzdelmek és nehezített pályák ellenére – legyen szó hisztikről, makacsságról, vagy éppen a végtelen „miértek” sorozatáról –, ezek a pillanatok kivételes intimitást és kölcsönös megértést hoznak létre.

A gyermekünkkel való játék, az őszinte nevetés, a közös olvasás vagy éppen a természetben töltött idők nem csupán emlékeket hoznak létre, hanem egy életre szóló köteléket is. Ez a kötelék teszi lehetővé, hogy a kihívásokat könnyebben kezeljük és hogy a nehézségek ellenére is érezzük: minden egyes erőfeszítés megéri.

Be fog mászni az öledbe, át fog karolni a kis kezeivel és a füledbe súgja, hogy szeretlek. Ez most elég hatásvadásznak hangzik, de ez így fog történni 😊 Ne a gyerek előtt sírj majd, mert nem fogja tudni kezelni 😊

Kis zsarnok

Nemológia, a tagadás tudománya

Ahogy beléptek a hírhedt hároméves korba, rájöttök, hogy a "nem" szó lesz az új kedvence. Ez az életkor egyfajta mini felfedezőút a személyiségük számára, ahol a "nem" a függetlenségük kifejezőeszköze. Tesztelik vele a határokat, próbálják felmérni, mennyire lehetnek önállók.

A "nem" gyakran figyelemfelkeltés is. Ha nem kapják meg a figyelmet, előkapják a "nem"-et és így érvényesítik az akaratukat.

Néha a "nem" mögött egyszerű félreértés vagy félelem bújik meg, Nem minden nem olyan "nem", figyeljetek oda!

Legyünk türelmesek vele, dicsérjük meg, ha a "nem" ellenére mégis megtett valamit. Kössünk vele üzletet, a gyerekekkel meglepően jól lehet üzletelni. Ajánljunk neki valamit cserébe az együttműködésükért.

Jönni fognak a „miértek”

Amikor a háromévesünk elkezdi a végtelen "miért" sorozatot, az nem csak próbára teszi a türelmünket, de igazából egy csodás dolog. A kicsik ilyenkor már rendesen kíváncsiak a világra, folyamatosan tanulnak, és még kapcsolatot is építenek velünk, miközben a saját kis önállóságukat is tesztelgetik.

Szóval, amikor jön a "miért" lavina, legyünk türelmesek, és válaszoljunk nekik egyenesen, de egyszerűen, hogy értsék is, amit mondunk. Bátorítsuk őket, hogy ne álljanak le a kérdezéssel, mert így tanulnak a legtöbbet. Sőt, mi is visszakérdezhetünk, hogy még jobban beindítsuk a kis agyukat, és játsszunk olyan játékokat, amik még több "miért"-et generálnak. Ez segít nekik a gondolkodásban és problémamegoldásban is. Egyszóval, a "miért" nem ellenség, hanem egy szuper eszköz a kicsik kezében.

Én akarom csinálni

Ne félj, el fog kezdődni az "Én akarom csinálni!" időszak is, ekkor tudjuk, hogy elérkezett az önállósodás ideje. Ebben a korban a kicsik már kezdik felfedezni magukat és azt, hogy mennyire tudnak saját maguk urai lenni. Ez az önbizalomra, problémamegoldásra és döntéshozatalra gyakorolt hatásukkal együtt egy fontos lépés a felnőtté válás felé.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mikulásos pólót fogják felvenni nyáron, vagy Léna esetében, hogy hercegnő ruhát akar a pizsama alá felvenni. Nem baj!

Adjunk lehetőséget nekik, hogy maguk próbálkozzanak megenni a reggelijüket, még ha tudjuk is, hogy mi lesz a vége. 😊 Engedjük meg nekik, hogy döntsenek arról, milyen játékkal szeretnének játszani, vagy adjunk nekik kisebb, de fontos feladatokat a házimunkában, mint például a játékok elpakolása vagy a virágok meglocsolása.

Ez a fajta önállóság nem csak hogy segít a gyerekeknek érezni, hogy fontosak és képesek valamire, de egyben felkészíti őket a nagyobb kihívásokra is, amikkel később az életük során találkozni fognak. Az, hogy megtanulják, hogyan oldjanak meg problémákat, hogyan hozzanak döntéseket és hogyan bízzanak magukban, alapvető készségek, amiket egy életen át használni fognak. Szóval, miközben lehet, hogy néha próbára teszik a türelmünket, emlékezzünk arra, hogy minden egyes "Én akarom csinálni!" egy lépés a gyermekünk önállóvá válásának útján.

Ebben a témában érdemes lehet itt elolvasnod egy korábbi írásomat a hisztikről és a kezelésükről: Hiszti-STOP! A Humor mint szupererő, szülői stratégia a hiszti ellen

A végén nekünk kell irányítani

Minden eddig tárgyalt témában egy közös dolog van. Az pedig, az egyensúly. Adjunk nekik lehetőségeket dönteni, hagyjuk őket próbálkozni és hibázni, de közben ne feledjük, hogy a végén nekünk kell az irányt mutatni. Ha mindig hagyjuk, hogy ők diktálják a tempót, hamar a fejünkre nőhetnek, ami a ló másik oldala és ugyan olyan káros, mintha semmit sem engednénk nekik. Tehát miközben bízunk bennük és dicsérjük az önálló sikereiket, maradjunk a kapitányok, akik irányítják a hajót, még akkor is, ha néha közel engedjük őket a kormányhoz.