A hiú medve

A messzi északon, ahol a hegyek csúcsai az égboltot súrolták, volt egy sűrű erdő. A fák lombkoronái smaragdzöldben tündököltek. A levegőt friss illatok töltötték meg, ahogy a lehullott levelek és a nedves föld párája keveredett a távoli tavak hűvös illatával. Ősz volt, de a nap még meleg sugarakat küldött a földre. Az erdőlakók szorgosan gyűjtögettek, igyekezve felkészülni a télre. A mókusok fürgén ugrándoztak a fák ágai között, diót és makkot gyűjtögettek, a nyuszik apró kosaraikat töltötték meg friss gombával és zöldségekkel, a sünik pedig szép piros almákat cipeltek a hátukon. Mindenki igyekezett elegendő ennivalót gyűjteni a hideg hónapokra.

Vidám hangulat uralkodott az erdőben. A madarak csiripeltek, a mókusok kergetőztek, a nyuszik pedig boldogan ugrándoztak a fűben. Mindenki élvezte az utolsó meleg napsugarakat és a bőséges élelmet. De ez a békés hangulat hamarosan megváltozott.

Egy hatalmas medve költözött az erdő széli barlangba. Egész nap mohón kutatott az ennivaló után. Mérete és hangos morgása miatt nagyon ijesztő volt. Nem törődött a többi állattal, kíméletlenül felfalta az összegyűjtött kis élelmüket, és elűzte őket azokról a helyekről, ahol az ennivalót gyűjtögethették. Az erdőlakók rettegni kezdtek a medvétől. Nem tudták, mit tegyenek. A mókusok már nem mertek a fákra mászni, a nyuszik nem mertek kimenni a mezőkre, a rókák pedig éhesen kóboroltak az erdőben. A vidám hangulat elmúlt és félelem uralkodott az erdőben.

Közben beköszöntött a tél is. A nyár zöldellő pompája és az ősz gyönyörű színei elhalványultak, a tájat vastag hótakaró borította. A fák ágai fehéren csillogtak a fagytól, a levegő pedig friss és ropogós lett.

A bölcs öreg bagoly figyelte az eseményeket a magas fáról. Sajnálta az erdőlakók szenvedését, és elhatározta, hogy segít nekik. Összehívta az állatokat a nagy tölgyfánál, és meghallgatta a panaszaikat. A bagoly bölcs tanácsot adott nekik: össze kell fogniuk a medve ellen, és ki kell űzniük az erdőből. Az állatok először féltek, de a bagoly bátorítására elhatározták, hogy összefognak. Különleges tervet dolgoztak ki a medve legyőzésére.

A bagoly elmesélte, hogy szerinte a medve legnagyobb gyengesége a hiúsága. A tó tükröződő felszínén gyakran nézegette dús szőrzetét és hatalmas erős testét. Ebből a megfigyelésből született meg a terv.

A bagoly azt találta ki, hogy a befagyott tó felszínére ágakból és sűrű mohából állítsanak egy alakot, amely kinézetében egy másik, nagyobb és szebb medvére hasonlít. Pontosan elé egy léket vágjanak, amelyet ügyesen fedjenek ágakkal és hóval, így azt szinte lehetetlen lesz észre venni. Ezzel fogják csapdába ejteni, a gyanútlan és hiú medvét.

Az erdőlakóknak nagyon tetszett az ötlet és azonnal munkához is láttak. Gyorsan és ügyesen formálták meg a nagy medve alakját a sűrű mohából és a gondosan válogatott ágakból, melyeket erdő szerte gyűjtöttek össze. Az alak olyan hatalmasra sikeredett, hogy még a legnagyobb medvék is megirigyelhették volna. A bagoly szemmel tartotta a medvét, hogy értesítse a többieket, ha közeledne. A lék fölé ügyesen elhelyezték el az ágakat, amit hóval fedtek, így a csapda teljesen beleolvadt a környezetébe.

Másnap szürkületkor a róka elindult a medve barlangja felé. Szándékosan hangoskodott, hogy magára vonja a figyelmet.

„Ki merészel ilyen lármát csapni?” – Ordította a medve, miközben dühösen rohant ki barlangjából.

„Hé, te medve!” - kiáltott a róka. – „Láttam egy másik medvét a tónál. Hatalmasabbnak és erősebbnek tűnt nálad, és a szőre is szebben csillogott.”

„Az lehetetlen” – mondta a medve mérgesen.

„Pedig így van, nézd meg magad!” – Mondta a róka magabiztosan.

„Hol van az a szerencsétlen?” - bömbölte, és már trappolt is a tó felé.

Amikor odaért a tóhoz a hatalmas "medve" látványa valóban lenyűgözte. Először csak állt és nézte az alakot, majd két lábra állva és morogva közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vegye. Ahogy azonban a lékhez ért, a hóval fedett ágak nagyot reccsenve beszakadtak és a medve a jéghideg vízbe zuhant.

A medve hiába küszködött, nem bírt kijönni a jeges vízből. Az erdőlakók összegyűltek a csapda szélén, és együtt nézték a vízben vergődő óriást. Felajánlották, hogy segítenek neki kijutni a csapdából, de csakis egy feltétellel: ha örökre elhagyja az erdőt, és többé nem bántja őket. A medve, bár vonakodva, de beleegyezett, hisz más választása nem is volt. Az állatok vastag ágak segítségével kihúzták a medvét a jeges vízből. A medve szégyenében azonnal futásnak eredt. A legendák szerint még ma is fut, messze elkerülve a jeges tavakat.