A kényes királylány

A hatalmas kastély büszkén uralta a hegy tetejét. Falai kőből épültek, tornyai magasan az égbe nyúltak. A kastélyt gyönyörű kert vette körül, illatos virágokkal, buja fákkal. A kertben szökőkutak frissítették a levegőt, madarak csicsergése töltötte be a teret. A kastély belsejében pazar termek, kényelmes szobák és titkos folyosók voltak. A falakat értékes festmények díszítették, a padlót puha szőnyegek borították. A kastélyban minden a fényűzést és a kényelmet sugározta.

Ebben a kastélyban lakott az öreg király. Bölcs és igazságos uralkodó volt. Hosszú évek óta uralkodott a királyságban és népe szerette őt. Egyetlen lánya Anna hercegnő volt. A királyné Anna születésekor meghalt, ezért a király attól félve, hogy őt is elveszíti, mindent megadott a lányának, amit csak kívánhatott, de Anna hercegnő kényessége és finnyássága egyre jobban aggasztotta őt.

A király sosem fegyelmezte igazán a lányt, bármit megengedett neki. Anna hercegnő megszokta, hogy ő diktál, és nem tisztelte sem az apját, sem a királyság lakóit.

Az öreg király elhatározta, hogy férjhez adja a lányt, hátha egy jó férj mellett megváltozik.

A király nagy bált rendezett a kastélyban, amire meghívta a királyság összes hercegét, lovagját és nemes ifját. A bálterem csillogott a fényektől és illatos virágokkal volt tele, a zenészek vidám dalokat játszottak. A hercegek és lovagok versengtek Anna hercegnő kezéért, de ő egyiket sem találta méltónak magához. Gúnyos megjegyzéseket tett a külsejükre, a ruhájukra és a modorukra. Senkinek sem volt esélye a hercegnő szívére…

Anna hercegnő dühös volt az apja szándéka miatt. Nem akart férjhez menni, főleg nem egy herceghez vagy lovaghoz, akiket az apja választott ki neki. Elhatározta, hogy bosszút áll az apján, és a lehető legrosszabb dolgot teszi, amit csak el tud képzelni.

Egy napon Anna hercegnő titokban elhagyta a kastélyt és elment a faluba. Ott egy kecskepásztor fiúval, Liammal találkozott. Liam nem volt átlagos kecskepásztor. Bár szegény volt, de büszke volt a származására és a munkájára.

Liam gyönyörű kék szemű, sötét hajú fiú volt. Arca napbarnított volt a sok kinti munkától. Ruhája egyszerű volt, de tiszta. Durva gyapjúból szőtt inget és nadrágot viselt, koptatott bőrcipőt. A falu szélén lakott egy kis, szegényes viskóban. A viskó tetejét nád borította, falai agyagból készültek. A házban csak a legszükségesebbek voltak: egy ágy, egy asztal, néhány szék és egy kandalló.

Anna hercegnő már korábban is felfigyelt Liamra, amikor társalkodónőivel kilovagolt a mezőre. Liam kecskéit terelte, és mindig vidáman fütyült. De most Anna hercegnő - csak hogy bosszantsa az apját - elhatározta, hogy hozzámegy feleségül.

Anna hercegnő parancsot adott a falu plébánosának, hogy titokban adja őket össze. A plébános, bár aggódott a hercegnő szándékai miatt, nem merte elutasítani a parancsát. Így Anna hercegnő és Liam titokban összeházasodtak.

A hercegnő boldog volt, hogy bosszút állt az apján, de Liam aggódott. Tudta, hogy a király dühös lesz, ha megtudja a házasságukat. De Anna hercegnő megnyugtatta őt, és azt ígérte, hogy minden rendben lesz.

A hír futótűzként terjedt a kastélyban és az egész királyságan. A király dühtől tajtékzott, amikor megtudta.

"Hogy merészelte?!"

- üvöltözött, miközben poharakat zúzott szét a trónszobában. "Ez a házasság érvénytelen! Soha nem fogom elismerni!"

A király levelet küldött Annának, melyben kemény szavakkal írta le, hogy nem kívánja őt többé látni és nem teheti be a lábát a kastélyba!

Anna most érezte meg először tettei súlyát, hát ő nem erre számított. Hol fog most lakni? Csak nem Liammal a szegényes falusi viskóban? De más út nem volt…

Anna reszketve lépett be a szegényes viskóba. A sötét helyiség egyszerűen berendezett volt, de tiszta. A sarokban egy egyszerű ágy állt. Anna gyomra összeszorult a bizonytalanságtól.

"Ez nem lehet igaz!" - suttogta magának. "Én, Anna hercegnő, itt kell töltsem az éjszakát?"

Anna lefeküdt a kemény ágyra, de nem tudott aludni. A viskó nyikorgása, a szél süvítése, a kecskék mekegése mind zavarta. A hercegnő, aki eddig selyemben és puha tollpaplanon aludt, most didergősen feküdt az ágyban és azon kesergett, hogy eldobta a kényelmes életét.

A következő hetek még nehezebbek voltak. Anna nem volt hozzászokva a fizikai munkához, de muszáj volt segítenie Liamnek a kecskék körül. Főzött, takarított, mosott és fáradtan feküdt le minden este. Hiányoztak neki a kastélybeli szolgák, akik mindenben kiszolgálták.

A kezdeti nehézségek ellenére Anna lassan elkezdett alkalmazkodni a falusi élethez. Megtanult főzni a kemencében, kecskéket fejni, és a kertben gyomlálni. Eleinte ügyetlen volt, de Liam türelmesen tanította, és büszkén figyelte a fejlődését.

Ahogy Anna jobban belemerült a falusi életbe, elkezdte értékelni az egyszerű dolgokat. A friss kecsketej ízét, a saját maga által sütött kenyér illatát, a naplementét a mező felett. A kemény munka örömmel töltötte el, és büszke volt arra, ami csinált.

Liam kedvessége és odaadása fokozatosan megolvasztotta Anna szívét. Eleinte csak bosszúból ment hozzá, de Liam iránti érzései lassan szerelemmé mélyültek. Csodálta Liam erejét, bátorságát és becsületességét. Liam pedig boldogan fedezte fel Anna kedvességét, humorát és intelligenciáját.

Egy napon, miközben a mezőn dolgoztak, Liam megfogta Anna kezét.

"Köszönöm, hogy itt vagy velem" - suttogta. "Boldoggá teszel."

Anna mosolygott, és Liam szemébe nézett. "Én is boldog vagyok" - felelte.

Ebben a pillanatban Anna rájött, hogy megtalálta a boldogságot, amit a kastélyban hiába keresett. Liam szerelme, a falusi élet egyszerűsége és a kemény munka öröme beteljesítette az életét.

Az évek teltek, Anna és Liam boldogan éltek a faluban. Két gyönyörű gyermekük is született, akik felvirágoztatták az otthonukat és a szívüket.

A király, aki figyelemmel kísérte Anna új életét egy napon, váratlanul hírnököt küldött hozzájuk. A hírnök felolvasta a levelet, melyben a király megbocsátott Annának, és meghívta őt, Liamot és a gyerekeket a kastélyba. Anna örömmel fogadta a meghívást, de Liam aggódott. Félt, hogy Anna boldogsága elillan, ha visszatér a régi életébe.

Anna meggyőzte Liamot, hogy nem így lesz és menjenek el a kastélyba.

Amikor megérkeztek a király meleg öleléssel fogadta Annát. A gyerekeket is örömmel üdvözölte, és boldogan játszott velük. Liam eleinte feszült volt, de a király kedvessége és nyitottsága hamar megnyugtatta.

A király elismerte Liamot Anna férjeként, és befogadta őt a családba. Anna boldog volt, hogy a családja végre együtt van. A kastélyban töltött idő alatt Anna és Liam rájöttek, hogy a boldogság nem a kastély falai között rejlik és nem is a falusi viskóban, hanem a szeretetben és a családban.

Végül Anna és Liam úgy döntöttek, hogy a kastélyban folytatják életüket boldogságban. Talán ma is ott élnek, ha azóta meg nem haltak.