A hős fekete macska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros. Ebben a kisvárosban élt egy fekete macska, árnyékként suhanva a házak között. Bár a macska szívét aranyból öntötték, a babonás városlakók balszerencsét láttak benne, és így sosem fogadták be közösségükbe.

Volt például egy ember, aki csak kinézett az ablakon, meglátta a macskát, máris úgy döntött, hogy inkább otthon marad, mert ki tudja, milyen szerencsétlenség érheti, ha elindul. Egy menyasszony, aki épp az esküvőjére sietett volna és megpillantotta a macskát, azonnal lemondta a ceremóniát. A város hentesének ajtajánál pedig, a macska hiába vetett vágyakozó pillantásokat a kirakatban látható finomságokra, a hentes mindig elkergette a seprűjével.

A macska menedéket csak a város szélén álló magas fa tetején talált, ahonnan messze ellátott. Nap mint nap ide menekült az emberek elől, ám onnan mégis figyelte őket, vágyva arra, hogy elfogadják.

Egy nap a városban nagy nyugtalanság lett úrrá. A polgármester kisfia elkóborolt. Az emberek mindenütt keresték, de a fiúnak nyoma veszett. Csak a magas fa tetejéről lehetett látni, hogy a kisfiú a városon kívüli erdőben bolyong, egy veszélyes szakadék szélén.

A fekete macska, aki mindent látott, habozás nélkül ugrott le a fáról, és olyan gyorsan szaladt, mint még soha. Átsuhant a mezőkön, átugrotta a patakot, és elérte a kisfiút, mielőtt az bajba kerülhetett volna. Gyengéden a kabátjánál fogva vezette vissza a városba, egyenesen a polgármester karjai közé.

A város népe, látva a macska bátorságát és jószívűségét, végre megértette, hogy tévedtek. A polgármester köszönetet mondott a macskának, és megígérte, hogy gondoskodni fog róla. A korábban félénk ember most minden reggel megállt, hogy megsimogassa őt munkába menet. A menyasszony magával vitte az újra tervezett esküvői ceremóniára. A hentes pedig minden reggel a legfinomabb falatokkal várta.

Így a fekete macska, akit egyszer elutasítottak, most a város hőse lett. Beköltözött a polgármesterhez, ahol bőségben élt, de ami a legfontosabb, szeretetben és elfogadásban. Az emberek megtanulták, hogy nem szabad csak külső jegyek alapján megítélni másokat.