A kisfiú, aki nem szeretett fürdeni

Egy nyári este volt, amikor Dani, éppen a vacsoraasztal mellett hintázott a székén. Az asztal még tele volt az éppen elfogyasztott paradicsomos tészta maradékaival Az asztal alatt óvatlanul leejtett sajtdarabokat becserkésző családi kutya, Pamacs motosztkált.

– Dani, ha még egyszer hintázol a székkel... – figyelmeztette az apukája, de már nem tudta befejezni, mert Dani hátradőlt. Szerencsére semmi baja nem lett.

– Csak teszteltem a gravitációt! – válaszolta Dani vigyorogva, erre már anyukája is hangosan nevetett.

– A gravitáció jelesre vizsgázott, fiam. Most irány a fürdőszoba! – mondta anyukája, majd egy szalvétával megpróbálta letörölni Dani maszatos arcát.

– De anya! Minek kell mindig fürdeni? – mondta és sértődötten elfordította arcát a szalvéta elől.

– Azért, mert nem szeretnénk, ha a kosz olyan vastag lenne rajtad, hogy télen már kabát se kelljen! – tette hozzá apja.

– Tudod, Dani– mondta az anyja –, ha nem mosakodsz, a bőrödre tapadt bacik megbetegíthetnek. Ez nem vicc, tényleg fontos!

– Ez csak egy kitaláció, hogy ijesztgessetek! – miközben duzzogva elindult a nappali felé, hogy elkerülje a további győzködést. Végül, mivel már későre járt és Dani nagyon fáradt volt, a szülei engedtek a vitából, és fürdés nélkül is ágyba bújhatott.

Azon az éjszakán azonban valami egészen különös dolog történt.

Álmában egy furcsa világban találta magát. Olyan volt, mintha egy varázslatos, titokzatos világba került volna, ahol minden hatalmas és izgalmas lett hirtelen. A talaj enyhén barázdált volt, körülötte vékony szőrszálak meredeztek. Ekkor döbbent rá, hogy ez nem más, mint a saját bőre, amely most óriási tájként tárult elé.

– Hol vagyok? – kérdezte zavartan, amikor körülötte kis apró lények ugráltak. Furcsa, nyálkás kis lények voltak, sürögtek-forogtak, mintha csak egy nagy mulatság közepébe csöppent volna.

– Üdvözülünk, Dani! Mi vagyunk a bacik! – kiáltotta egy kis lila gömbölyded figura.

– Bacik? – Dani hátrált egyet. – Ti mit kerestek rajtam?

– Nos, mi itt lakunk! A por, a kosz, meg az izzadtság hozott minket ide. Nagyon szeretünk itt élni, hiszen van mit enni, és remek hely, hogy még többen legyünk! – mondta egy hosszú, csápos baktérium.

– De ez nem igazság! Ez az én bőröm! – tiltakozott Dani.

– Igen, de ha nem fürdesz, mi maradunk és erősödünk! Előbb-utóbb beteg leszel. Köhögés, kiütés, sőt, fertőzések is előfordulhatnak! – nevetett egy gonoszabb baci.

Dani egyre jobban érezte a viszketést, és zavartan próbálta megvakarni a karját. A baktériumok már éppen győzelmüket ünnepelték, amikor megjelent egy bátor, tiszta, szappan formájú lény, aki erőteljes hangon rájuk kiáltott!

- Hé, ti kis ragacsos bajkeverők! Szappan vagyok, az összes káros baci legnagyobb ellensége!

A bacik pánikba estek. A szappan Danihoz fordult:

– Dani, ha segítesz nekem, együtt elintézhetjük ezeket a pimasz bacikat! Tudod, én szappan vagyok, de egyedül nem vagyok szuperhős. Szükségem van egy társra, aki használja a kezét és a vizet, hogy együtt végleg eltüntessük őket! Csupán annyit kell tenned, hogy minden este alaposan megmosakszol, és én elvégzem a piszkos munkát.

Dani bólintott, majd szappan hozzátette:

– Ne feledd: a tisztaság megvéd a beteg baktériumoktól és frissességet hoz!

Ekkor Dani felébredt, és egy darabig csak a plafont bámulta, miközben az álomban látott furcsa kis lényekre gondolt. Vajon tényleg baktériumok laknak a bőrén? És tényleg ilyen könnyen ki lehet őket űzni szappannal? "Ezért nem szeret a kutya a fürdőkád közelében lenni" - morfondírozott magában.

Aznap este, amikor anya szólt, hogy ideje fürdeni, Dani nem a szokásos „Miért kell minden este?” hangulatában válaszolt. Ehelyett felpattant és a fürdőszobába sietett, előkapta a szappant, és alaposan nekilátott a munkának. Közben mosolyogva mormogta:

– Csak várjatok, ti koszos kis bajkeverők, itt a Dani–Szappan szupercsapat!