április 12, 2024

Mit kell és mit nem kell feláldozni az anyáknak a gyermekükért? Olvasói levelek!

Sokan azt gondolják, hogy az anyaság egyenlő az önfeláldozással. Mi kísérletet tettünk arra, hogy bebizonyítsuk, hogy ez nem feltétlen van így. Állandó kisgyermekes olvasóinknak tettük fel a kérdést a világ minden táján, hogy mi a véleményük az anyai önfeláldozásról és annak mértékéről. Hol lehet az egyensúly? Mi a véleményük a teljes önfeláldozásról?

Amit mi leszűrtünk a válaszokból általánosságban 😊

Az anyai önfeláldozás nem kötelező.
Az anyáknak is joguk van a saját boldogságukhoz és önmegvalósításukhoz.
Nincs egyetlen "helyes" válasz arra a kérdésre, hogy mit kell és mit nem kell feláldozni a gyermekeinkért.
A lényeg az, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és olyan módon éljünk az anyaságunkat, ami mindannyiunk számára boldogságot és kiteljesedést hoz.

Néhányan nem vállalták a nevüket, de örültek, hogy leírhatták a véleményüket. Ilyen esetekben nem lesz név. Előre elnézést kérünk!

Egyes esetekben az olvashatóság kedvéért javítottunk hibákat, átírtunk szavakat, de mindegyiket a levél küldőjének tudtával és engedélyével tettük. Természetesen ezek semmilyen formában nem módosították a levél tartalmát 😊

Olvasói levelek

Linh, Vietnam - "Nálunk a családi összetartás nagyon fontos, így sokszor nagyobb áldozatokat hozunk. Azonban tanultam azokból a helyzetektől, amikor túl sokat vállaltam magamra. Megtanultam, hogy néha nemet mondani a legnagyobb ajándék, amit magamnak és a gyermekemnek adhatok."

„Sziasztok, Daniella vagyok, Olaszországból! Úgy gondolom, hogy az anyaság mellett is lehet életed. Néha igenis elmegyek és foglalkozom a külsőmmel és iskolába is járok jelenleg, mert szeretnék valamit még kezdeni majd az életemmel 😊 Láttam már olyan nőket, akik mindent feláldoznak és a végén kiégtek. Ők azok a típusú mártírok, akik csak a gyerekük körül forognak és még a férjük ingjét sem mosnák ki, mert az nem a gyereké. Én az egyensúly híve vagyok. Persze, hogy a gyerek a legfontosabb, de nem jó, ha valaki mindent feláldoz érte. Hiszen a gyerek is csak akkor lesz kiegyensúlyozott, ha az anyja az.”

Chloe, Franciaország - "Túlzott önfeláldozás helyett arra törekszem, hogy megtanítsam a fiamnak a függetlenséget. Fontos, hogy megtanulja kezelni a saját problémáit, miközben tudja, hogy mindig számíthat rám, ha szüksége van támogatásra."

Julie, Svédországból – „Kikészítenek az önfeláldozó anyák... 😅 Remélem, a saját gyerekeim sosem lesznek ilyenek. Véleményem szerint lehetünk szerető, gondoskodó szülők úgy is, hogy közben magunkra is figyelünk.”

Hello, üdvözlök mindenkit Új-Zélandról! Én gyakran elgondolkodom azon, hogy talán túl sokat adok magamból a gyerekeknek. Imádom őket, és mindent megteszek értük, de néha úgy érzem, kicsit magamra is kellene időt szakítanom. Akárhogy is, az én napjaim nagyrészt a gyerekeim körül forognak, és ezt nagyon szeretem, de tudom, hogy néha jót tenne egy kis „én-idő” is. Egyedül vagyok, úgyhogy majd egyszer lesz nekem is ilyen „én-idő” 😊

Sziasztok, csajok! Emily vagyok, az USA-ból! Sokan azon pörögnek, hogy anyaként minden áldozat, ami teszünk. Szerintem ez baromság. Persze a gyerek felforgatja a megszokott életünket, de nem kell sírni 😊 Sok múlik a párunkon is. Én csak a saját sztorimat mesélhetem el, de amióta megvan a kislányunk, sokkal jobban érzem magam a bőrömben. A párom támogat, és bár kevesebb időm van magamra, nem bánom. Igyekszünk közös programokat is beiktatni...

Hello! Sokszor hallom, hogy anyaként fel kellene adnom a "régi" énemet és áldozatokat kéne hozzak, de én ezt nem vallom. Attól, hogy anya vagyok, még mindig ugyanaz a nő vagyok, aki szereti a szép dolgokat, élvezi a kényeztetést és a stílusos dolgokat. Továbbra is a férjem szerető társa vagyok, a szüleim kicsi lánya, a nővérem húga és a barátnőim bolondos társa. És igen, én még mindig az az ember vagyok, aki saját álmokat hajszol és a saját boldogságáért küzd.

Sokan nem értik, hogy miért fontos számomra az az idő, amit magamra fordíthatok, vagy hogy miért randizunk "titokban, ahogy az első randink volt" még mindig a férjemmel, elmegyek bulizni a barátnőimmel, vagy töltök időt a szüleimmel. Csak akkor lehetek odaadó anya, ha én magam is kiegyensúlyozott vagyok. Ha kimerült és frusztrált vagyok, az rontja a családi légkört. Ezért fontos, hogy időt szánjak magamra, a szeretteimre, a hobbimra és a pihenésre. Nem törekszem tökéletes anyának lenni, mert tudom, hogy hibázhatok. De mindent megteszek, hogy a legjobb tudásom szerint gondoskodjak a családomról és magamról is. Hinni kell abban, hogy a kiegyensúlyozott hozzáállás vezet el a boldog és teljes élethez.

Üdvözöllek titeket! Hosszú ideig hittem abban, hogy az "anya nem áldozat" elv érvényes és hogy egy boldogtalan anya boldogtalan gyereket nevel. Azonban az élet váratlan fordulatot hozott. Egy súlyos családi betegség miatt fel kellett adnom az elveimet, hogy gondoskodjak a hozzátartozóimról. Ez hatalmas terhet rótt rám, fizikailag és mentálisan egyaránt. Ebből megtanultam, hogy az anyaság nem fekete-fehér. Néha áldozatokat kell hozni a szeretteinkért, de ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk a saját identitásunkat és boldogságunkat. Ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Szerintem nincs univerzális recept a boldog anyaságra, mindenki a saját útját járja és a legjobb döntéseket hozza a szerettei és saját maga érdekében. Neha, Delhi

Anita, Magyarországról – „Sziasztok, nálam volt egy pont, ahogy kicsit újra gondoltam a dolgokat. Ez az a pont volt, amikor éreztem, hogy kiégtem. Én ilyen önfeláldozó típus vagyok egyébként is, de elég súlyos állapotba kerültem mentálisan, úgyhogy változtattam. És milyen jól tettem. Egyre többet kiabáltam a gyerekekkel, amíg észre nem vettem magam, meg anyukám is szólt, hogy kéne valamit tenni. Higgyétek el, hogy nem jó idáig eljutni. Nem gépek vagyunk, nem zsákmányolhatjuk ki magunkat a végtelenségig. „

Ez a néhány levél csak ízelítőt ad abból, hogyan lavíroznak az anyukák az önfeláldozás és az önérvényesítés között. Nincs egy tuti recept a boldogságra, hiszen mindenki más utat jár be az anyaságban. A családi dinamika és a saját életünk is folyamatosan változik, így az egyensúly megtalálása is egy örökös tánc.

Ne feledjük, hogy anyukák vagyunk, de emberek is. Jogunk van a boldogsághoz, és ahhoz, hogy ne csak áldozatokat hozzunk. Ha mi magunk is kiegyensúlyozottak és boldogok vagyunk, akkor sokkal többet tudunk adni a gyerekeinknek is.

Szóval hajrá, csajok! Keressük meg a saját utunkat és élvezzük az anyaság csodáit!

4 jel, hogy az anyai áldozatok túllépték a határt és segítségre van szükséged

Az alábbi jelek segítséget nyújthatnak abban, hogy felismerd, mikor érdemes szakemberhez fordulni az anyaság során jelentkező kihívások kezelésére. Fontos megjegyezni, hogy ezek a jelek önmagukban nem diagnosztizálnak mentális betegséget, de ha tartósan jelen vannak, ajánlott pszichológus, terapeuta vagy pszichiáter segítségét kérni. Ezek a szakemberek támogathatnak a nehéz érzések feldolgozásában és hatékony megküzdési stratégiák kidolgozásában.

Állandó szorongás és depresszió: Ha úgy érzed, folyamatosan szorongsz vagy depressziós vagy, és már nem találod örömöd azokban a tevékenységekben, amelyek korábban boldoggá tettek, ez komoly mentális problémára utalhat.
Napi feladatok megoldásának képtelensége: Aggodalomra ad okot, ha nehezen viseled a mindennapi teendőket, mint például a főzés, takarítás vagy a gyermekgondozás.
Gyakori dühkitörések és agresszió: Ha rendszeresen érzed magad dühösnek és kontrollálhatatlan dührohamok törnek rád, ez arra utalhat, hogy nem tudod hatékonyan kezelni az érzéseidet.
Öngondoskodási hiány: Ha elhanyagolod a saját alapvető szükségleteidet, például keveset alszol, egészségtelenül táplálkozol, vagy nem mozogsz rendszeresen, ez mentális kimerültséget jelezhet.

Ha bármelyik jellemző állandósul az életedben, fontos, hogy időben segítséget kérj. A szakemberrel való együttműködés segíthet visszanyerni az életerődet és javítani az életminőségedet.